Frissítve: 2020-06-20

A gyógypedagógiai, a szociális szolgáltatások területén pedagógiai, pszichológiai, pszichiátriai, konduktív pedagógiai habilitációs, illetve rehabilitációs folyamatban alkalmazott kutya.

A legfontosabb különbség az eddig tárgyalt segítőkutya típusokhoz képest az, hogy amíg a segítőkutyák gazdáikkal élnek, akik egyben a segített személyek, követik őket a nap 24 órájában mindenhová – hiszen a fogyatékkal élők nem csak egy adott napszakban szorulnak segítségre – addig a terápiás kutyák kizárólag a terápia alatt találkoznak a segítendő személyekkel, és kizárólag „munkavégzés céljából” (pl tanítási időben) lehetnek jelen egy-egy intézményben.

A terápiás kutya gazdájával együtt dolgozik, ketten vesznek részt csoportos vagy egyéni foglalkozásokon, segítve a fejlesztő foglalkozások kivitelezésében a csoport (gyógy)pedagógusát, azaz az adott csoportot vezető kompetens szakembert, vele szorosan együttműködve, team munkában. A terápiás kutya tevékenységének is vannak fizikai és pszichés aspektusai. A terápiás csoport tagjai számára az egyébként unalmas vagy nehéznek tűnő feladatok elvégzése kellemes élménnyé válik, ha azt egy kutya segítségével vagy annak jelenlétében kell megvalósítani. A kutya arra van kiképezve, hogy nem csak a felvezető utasításait hajtja végre, hanem a kliensek által is irányítható, még akkor is, ha azok nehézkesen, nehezen érthetően beszélnek, vagy mozognak. A feladatok végrehajtása, amikor csak lehetséges közösen történik, a kutyával együtt dolgoznak (pl. a megfelelő színű labdát kiválasztani, akadálypályát a gyerekekkel együtt teljesíteni, úgy, hogy a póráz a gyerekek kezében van stb.).

A terápiás kutyák alkalmazása nagyon sokrétű, a mozgásfejlesztésen át az olvasás tanulásáig minden területen tud egy jól képzett kutya segíteni, így a célcsoportok is változatosak, a korai fejlesztéstől a pszichiátriai betegek kezelésén át az idősek otthonáig gyakorlatilag korlátlanok a lehetőségek. A kétlépcsős vizsgán a páros bizonyítja, hogy a gazda képes a kutyát a legváltozatosabb — minőség, mennyiség és intenzitás tekintetében — ingereknek kitéve is kontrollálni valamint, hogy a kutya semmilyen körülmények között, a legváratlanabb helyzetben sem reagál agresszívan. Ami a pszichológiai aspektust illeti, a csoportok tagjai sokszor szoros érzelmi kötődést élnek meg a kutyával kapcsolatban, ami egy rendkívül érzékeny és sok felelősséggel járó mozzanata a dolognak: a kutya váratlan kivonása a csoportból a gyerekek számára traumát okozhat.

A kutyás terápia eredményességét segíti az is, hogy a kutya elfogadó és türelmes a csoport tagjaival, korlátaik ellenére dolgozik velük együtt, ráadásul megcsinálja a feladatot, végrehajtja a sokszor messze nem tökéletes utasítást is, ami a kompetencia érzetüket növeli. (Babos, 2013; Köböl, Hevesi és Topál 2013; Harkai, 2015; Szigeti, 2007)

Hivatkozások

1. Babos Edit (2013): Állatasszisztált terápia – módszertani előtanulmány óvodáskorú gyerekek kutyával történő fejlesztésére. Alkalmazott Pszichológia, 13. 3. sz. 59-81.
2. Köböl Erika, Hevesi Tímea Mária és Topál József (2013): Állatasszisztált foglalkozások. „Mentor(h)áló 2.0 Program” TÁMOP-4.1.2.B.2-13/1-2013-0008 projekt. On-line megtekintés: http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Allatasszisztalt_foglalkozasV2/index.html
3. Harkai Viktória (2015): Az állat-tartás és az állatasszisztált terápia jótékony hatásai, Gerinces Magazin, on-line megtekintés: https://gerinces.hu/pszichologia/az-allat-tartas-es-az-allatasszisztalt-terapia-jotekony-hatasai/
4. Szigeti Mónika (2007): Kutyás terápia alkalmazása kommunikációs zavarokkal küzdő gyermekeknél. Fejlesztő Pedagógia, 18. 3-4. sz. 67-70.